Nyakunkba vettük Germániát elindultunk északra (még északabbra). Első nap Frankfurt (Frankfurt am Main a pontosítás kedvéért, mert van még egy ilyen nevű település) volt az uticél. Nem keltünk túl korán, 11 körül elindultunk. Ki az autópályára és irány Horány... ööö akarom mondani Frankfurt. Kb délután 4 körül meg is érkeztünk, a navigáció jóvoltából elsőre nem is sikerül megtalálni a szállodát, de aztán az "ősi" módszer (utcatáblát kerestünk) használhatónak bizonyult és meglett a az is. Hát nem a Hiltonba foglaltunk, azt tudtuk, de sajnos kritikán aluli volt. Az tény, hogy olcsó volt és közel a központhoz, de a recepciós kedvetlen és undok, a szoba cigitől bűzlött (direkt nem dohányzó sobát kértünk), az ágy olyan kényelmetlen és szétfeküdt, hogy gyakorlatilag képtelenség volt aludni benne, a fürdőszoba mocskos és az ajtaját nem lehetett becsukni, a reggeli pedig majdnem az ehetetlen mocsok. De mindezektől eltekintve Frankfurtban bőven elég volt az egy este és a másnap délelőtt fele. Felmentünk a Main Tower nevű felhőkarcolóra, ahonnan látni lehetett az egész várost. :-) Megnéztük az Európai Központi Bank épületét. Sétáltunk este a városban, a parkban láttunk olyan embereket, akik épp akkor lőtték be magukat. :-( Frankfurtra tökéletesen elég volt egy délután. Megnéztük amit kellett, a "kötelezőket".

A szelektív hulladékgyűjtés már nem ismeretlen Magyarországon sem, de itt ez is picit más. Az első amivel találkozik az ember a boltokban, hogy szinte mindeféle ásványvízből és palackozott innivalóból van PET palackos illetve üveges változat is - ezzel megadva a választás lehetőségét - és ami még fontosabb, bár elsőre bosszantónak tűnik, hogy betétdíjas még a PET palack is! Betétdíjat számolnak fel a legpillébb palackra is, többet, mint az üvegre vagy a többször használható műanyagra! Ez körülbelül a műanyag palackok 90% (!)-ára vonatkozik. Ebből természetesen az következik, hogy nincs sárga kuka, amiben a műanyagot gyűjtik. Mert az emberek visszaviszik a palackokat, mégpedig a nem kevés betétdíj miatt. A múltkor pl visszavittünk kb 3 heti ásványvizespalackot és kb 8-9 eurót kaptunk vissza! Azért ez nem kevés, otthon meg bohóckodunk a 10 PET palack-ért 5 Ft-tal!?!

A következő "érdekesség", hogy ha visszaviszed az üvegeket akkor nem kötelező levásárolni annak a értékét, sőt akár rögtön vissza is kapod a pénzedet mindenféle szájhúzás és mérgelődés nélkül! Persze felmerül a kérdés, hogy mi lesz a maradék 10%-kal amire nincs betétdíj? Nos erre is van megoldás, mégpedig hulladékudvar. Ebbe a fennmaradó részbe leginkább a tisztálkodószerek műnyagflakonjai esnek, ami pedig nem termelődik olyan gyorsan. A háztartásokban a papírt gyűjtjük külön, mert két kuka van a ház előtt, egy kommunális és egy papírnak való. A PET palackok pedig sorakoznak a pult alatt! Itt valóban érdemes a műanyagot "gyűjteni"! :-)

Korábban már írtam róla, hogy az itteni választék zavarbaejtő. Most picit másik oldalról közelítem meg az itteni kajákat. Elsőként a kenyerek. Bár nem sok kenyeret fogyasztunk, de otthon sokszor gondot okozott az, hogy ne adalékokkal és szójával telenyomott kenyeret kapjak. Sokszor inkább nem is vettem annyira elriszató volt az összetétele. Mivel Dani reggelire szereti a piritóst, ezért itt is azzal kezdtem, hogy megvizsgáljam, hogy miből is "főzzek".  Ebben az esetben is meglepetés ért. Méghozzá az, hogy a legalapabb, legolcsóbb sajátmárkás kenyér összetevő listája nem egy Tolsztoj regénynek is beillő lista volt, hanem ténylegesen csak az ami egy kenyérbe kell. Sznte semmilyen adalékanyag, semmi szója. 

Egyik nap átruccantunk a szomszéd városkába körülnézni és ebédelni betértünk egy török kebaboshoz, viszont a yufkát már egy kicsit unjuk, úgyhogy burgert kértünk. Meglepetésként ért, hogy ezt is sajátos módon készítették el. Elsőként megsütüötték a húspogácsát, majd rátették a zöldségeket és a speckó szószt (nem a hagyományos ketchup, mustár, majonéz kombó volt). Majd az egészet becsomagolták nyers pitatésztába (!), megkenték vajjal, megszórták szezámmaggal és betették a kemencébe. A végeredmény egy vékony tésztás, nem szétesős, "burgerbatyu" lett, ami még ráadsául finom is volt. :-)

Körbesétáltunk a környéken és fotók is készültek végre valahára! Egy hónap után sikerült véletlenül rálelnünk egy táblára a ház falán, amiben lakunk, hogy ez Leonberg legrégebbi háza és valaha őrtoronyként, majd fogadóként működött. A legrégebbi pontosan azt jelenti, hogy 1351. Azóta eltelt pár évszázad... Khm... szóval nagyon menő helyen lakunk! :-)

Ezen kívül sikerült felfedeznünk egy aprócska házat nem messze tőlünk, ami azért érdekes, mert régen istálló, csűr és lakás volt egyben. Kb 30m2 alapterülettel. Igazi kis mézeskalácsházikó!

Valamelyik délután kicsit továbbindulva messzebbre is elmerészekdtük, a szokásos óvárosi sétánkhoz képest. Útközben ilyen lépcsőt találtunk:

Telnek múlnak a napok és egyre több mindent sikerül megfigyelni tapasztalni. Bár alapvetően nagyrészt ezek elsőre is szembetűnő dolgok, de több hét után sikerül csak felfedezni, hogy ezek valóban állandóak és nem csak valamilyen ünnep vagy vagy egyéb esemény miatt törénnek.

Ilyen pl a harangozás. Az egy dolog, hogy negyedóránként szól a harang, de minden teljes órakkor bődületesen sokat kongatják, még éjszaka is. Lassan kezdjük megszokni és már éjszakánként sem ébredünk fel rá. 

Dudálás: mindig és minden körülmények között dudálnak, bárhol bármikor. Ha nem indulsz el a zöldnél azonnal, akkor már rögtön szól a kürt. A belvárosban is, az óvárosban is. Végülis azért van, hogy használják! :-P

Közhangulat: Számomra is furcsa volt mindig azt halllani azoktól, akik külföldön élnek, hogy ott még a levegő is más meg hasonló dolgokat. Majdnem egy hónap ittlét után azonban valamit valóban ézek ebből, amit nem igazán tudok megmagyarázni. A közhangulat az emberek egymáshoz való viszonya valahogy teljesen más, mint otthon. Nekem nagyon pozitív érzés. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de mégis más! 

TV műsorok: Nem sokat nézzük a dobozt (főleg, hogy én nem sokat értek belőle), de néha (ha már van) végignyomkodjuk a csatonákat. Valami alap csomag lehet egyébként, mert nincs sok adó, de ebből legalább 3(!) olyan van, ahol éjjel nappal tv shopot nyomnak! Emellett pedig van még 2 olyan, ahol pedig betelefonálós jóslós műsor fut! Értem én, hogy nagy ország ez, e nem gondoltam volna, hogy erre is van kereslet, pedig nyilvánvalóan van! Mindemellett ősrégi soroaztok futnak, mint McGyver, Xena, Csillagkapu. :-)

Közlekedés: Stuttgart mellett gyakorlatilag nem meglepő, hogy kb minden második autó mercedes. Emellett sokan motoroznak. Ha robogó, akkor pedig majdnem mindig és kizárólag vespákat látni. Sokan járnak bringával, rengeteg helyen lehet biztonságosan közlekedni vele. :-) A belvárosban parkolni könnyű, mindenfelé parkolóházak vannak a föld alatt. Mondjuk olcsónak nem olcsó, de van hely és nem kell körbe körbe járkálni mire helyet talál az ember. :-)

Leonberg, durván 18 km-re található Stuttgarttól, nagyjából Gödöllő méretű település (kicsit kisebb, de nagyságrendileg azonos). Miért fontos is ezt kiemelni? Hát mert amit itt lehet találni a boltokban, az valami elképesztő. Otthon nagyon élevezem azt az előnyt, hogy Budapesten kb minden beszerezhető, ami a konyhai "mindennapjaimhoz" szükségeltetik. Sokak szernt eszeveszett dolgokat tudok csinálni a konyhában, főleg ami az újdonságokat illetve a sütést illeti, de miért is hoztam fel ezt? Ugye említettem, hogy nem egy nagyvárosban lakunk.Gyalogtávolságra 3 nagyobbacska bolt található, ebből kettő egymással szemben, kocsival még plusz kettő (Aldi és Lidl). Elsőre nagyjából olyan, mint egy kisebb madaras vagy csíkos áruház otthon, de a választék zavarbaejtő! Komoylan az.

A múltkor csak bementünk hogy vegyünk egy üveg innivalót és komolyan kb 10 percig tanakodtunk, hogy mit is vegyünk, konkrétan a bőség zavara állt fent. Az otthon ismert dogok vannak, de pl fantából van: mangós, epres, mandarinos, zöldcitromos, kólából is többféle van pl: steviás, light citromos, koffeinmentes zero (ezt nem értem, hogy miért jó fekete vizet inni, de mindegy van) illetve vaníliás is van minden boltban, bár ezt már otthon is meg lehet találni, de nem minden sarkon. Helyi specialitás a spéci vagy swippswapp ami tulajdonképpen kóla és fanta összekeverve (megkóstoltuk, meghagyjuk nekik, szerintem borzalmas). Gyümölcslé választék is nagy és átláthatatlan. A másik itteni különleges dolog a szénsavas almalé azaz apfelschorle, ami tényleg almalé és szóda keveréke és nincs hozzáadott cukor benne, ami miatt nem is igazán édes, ráadásul a gyümölcstartalma 60% körüli. Bár nem vagyok nagy almalérajongó és elsőre ez sem lett a kedvencem, de nagy melegben jól tud esni, hogy nem az agyoncukrozott vackokat isszuk és a víz mellett pedig változatos, jó alternatíva. 

Ha már az italoknál tartunk, bár nem vagyok nagy sörfogyasztó, azért abból is van bőségesen még kólás sör is van, amit én meg is kóstoltam, igazából se nem volt sör, se nem volt kóla, de meg lehetett inni :-P A helyi sörfőzdében van banános sör is, amit még nem kóstoltam, de előbb utóbb erre is sor kerül.

Gyümölcs fronton a következő a helyzet: a legolcsóbb még mindig a banán (1,3 euró/kg) és az ananász (1,4 euró/darab de ez kb 1,5 kiló!) ami azért is érdekes, mert kb 2x akkora, mint amit otthon lehet kapni. Gyönyörű cseresznyét lehet kapni kb 5-6 euró között kilóját, ami azért kicsit húzós. Az alma is minimum 2 euró/kg de inkább felette.

Zöldségek: uborka, paradicsom kb otthoni áron van (de legalább 5-8 félét lehet kapni). Az uborka kicsit talán még olcsóbb is. Zöld paprikát nemigen lehet kapni, csak kaliformiait. Hagymafélék is vannak bőven. 

Felvágottak: nagyjából 10 euró körül van a kilós áruk, illetve felette, de mikor akció van,akkor szoktam venni az akciósat. Helyi specialitás a leberkase, ami valami párizsihoz hasonló, de szögletes formájú és pluszban meg is sütik egyben az egészet és úgy szeletelik. A helyiek szeretik, de nekünk nem igazán jött be! Amit otthon lehet kapni, azt itt is meg lehet találni, úgyhogy ilyen szepontból nincs probléma. 

Extra dolgok: ázsiai boltot is találtam a közelben, ahol minden van, tényleg minden, ami nekem általában ázsiai boltból kelleni szokott, pl sushi készítéshez minden alapanygot megtaláltam. Török bolt is akad, ahol lehet venni "rendes" paprikát meg mindenféle mást is, pl óriási gránátalmát kb ugyanannyiért, mint otthon, az itteni viszont kb 3x akkora. 

A végére hagytam a számomra legérdekesebb és teljesen letaglózó részt, mégpedig a sütős részleget! Olyan mennyiségű és sokféle alapanyagot lehet kapni egy kisváros "sarki boltjában" hogy teljesen elámultam. Előre kinyújtott (!!!) tortabevonáshoz használható marcipánt vagy fondant-ot, Díszítőcukrokat, különféle csokibevonókat, kész cukorformákat, díszítőmarcipánt, sima marcipánt, előre bekevert színes mázakat, írókákat. Komolyan tobzódok ebben a sokmindenben! Megkockáztatom, hogy ezt a választékot még a kifejezetten desszertes boltban sem találom meg Budapesten! Hihetetlen!  És amit otthon már régóta keresek, az a különböző ízesítésű zselék. Otthoncsak max 3 félét találtam, talán van epres, vegyes bogyós gyümölcsös meg narancsos, de nem mindig lehet kapni. Na itt van minden mennyiségben. 

Pár szót az éttermekről is: bár még kifejezetten sváb étteremben nem voltunk, de a helyi gyorskajákat már kipróbáltuk. Nagyon sok török illetve ázsiai kajálda van. Mindkettő kicsit más, mint nálunk. Az adagok hatalmasak, gyros nincs, itt yufka van, ami egy hatalmas feltekert húsos, zöldséges cucc. Az ázsiai gyorskaják inkább a thai vonalon mozognak és nem kész szószos cuccokból pakolják össze a tányért, hanem frissen, wokban sütik meg azt, amit kérsz. Mindkettő olcsónak mondható a helyi árakhoz képest. 

yufka

A hétvégén volt francia piac, ahol kóstoltunk egy flammkuchen nevű cuccot (sajnos képet nem csináltam róla), ami kb olyan, int nálunk a kenyérlángos/langalló, csak itt papírvékony élesztőmentes tésztán van a bacon, a póréhagyma és a sajt. 

Eltelt még egy hét. Valójában nagyon gyorsan. A keddi napom valahová eltűnt és nem tudom hová. :-) Felfedeztük a környéket. Voltunk a közeli botanikuskertben és megnéztük a helyi "turistacélpontot", a leonbergi tornyot, ami valaha víztoronyként funkcionált. 

A hét csúcsontja volt, hogy két hét várakozás után végre meghozták az ágyunkat és végre nem a földön kell ágyaznunk. Az üröm az örömben, hogy az egyik ágyrács valami "hiper szuper dolog", viszont sajnos annyira "puha" hogy egy luk keletkezik ahogy fekszünk rajta. Átmenetileg ezt is megoldottuk: boltból hoztunk kartondobozokat és hármat egymáshoz ragasztva alátámasztottuk a matracot. Egyenlőre működik :-)

Szombaton volt futóverseny a városban és pont az ablakunk előtt halad el a mezőny, ráadásként egy gitáros srác is játszott nekik.... :-)

Séta során találkoztunk egy helyi macsekkal is, aki igencsak zokonvette, hogy a napozását megzavartam némi simogatással, de azért jófej volt. 

Korábban ígértem erről egy külön posztot, úgyhogy ezennel ezt teljesítem is. :-) Mindenféle előítletekről mentesen csak a saját tapasztalataim által szeretném ezt a rövid képet lefesteni, általánosítás nélkül!

Ha már svábföldön töltjük ezt a fél évet, akkor ennek fényében egy Mit kell tudni a svábokról? c. gyors tanulmány következik:

Alapvetően én nem sokmindent tudtam/tudok erről a népről, néha néha ahogy jártunk-keltünk megütötte a fülemet néhány jelző, de igazából semmi extra dolgot nem hallottam róluk. A neten böngészve több jellemzést is találtam, de ami szerintem nagyon találó az a következő:

„Rendkívül szorgalmas, végtelenségig igénytelen, a fukarságig takarékos és józan." (forrás)

 Azt, hogy általában a németek precízek és szorgalmasak azt úgy hiszem, hogy mindenki tudja és tapasztalta, uh ezt nem taglalom. Mivel a poszt a fukaságról szól, ezért most ezt venném górcső alá. Nem utolsó sorban pedig azért, mert az első heti ittlétünk alatt megmutatkozott ez a tulajdonság, ezért saját tapasztalatból mondm, hogy a fukarságnak mármár azon fokozatával találkoztunk, ami a sz@rrágás (bocsánat a vulgáris kifejezésért, de ez fejezi ki a legjobban) kritériumát is kimeríti.

Szóval az eset: A lakás amiben lakunk egy bútorozott kislakás, közepesen jól felszerelt (csupáncsak a konyha miatt). Alapvetően elégedettek vagyunk vele. Tiszta, tágas, kényelmes, valójában minden van ami a mindennapokhoz kell (kivéve a konyhát, ott nincs). A beköltözésünk első hetében a bérbeadó, olyan költségeket nyújtott be kifizetésre, ami egyrészt nevetséges, másrészt nagyon jól tükrözi a sváb fukar mentalitást. A lista a következő, amiért 60 eurót akar felszámolni:

• új ágyneműhuzat és lepedő (egyébként hoztunk, uh nincs rá igény)
• takarítás (ezt nem tudjuk pontosan, hogy hogyan van a szerződésben, tehát lehet, hogy jogos kérés, de hozzáteszem, hogy az ágy alatt tigris méretű porcicák kergetőztek)
• elemcsere a füstjelzőben (ezt mi időközben kicseréltük, mert folyamatosan csipogott)
• a fürdőszobai csap lefolyótisztítása

Lehet, hogy tévedek, de ha kiadom a lakásomat, akkor ezeket a dolgokat alapból megcsináltatom (saját költségen) és úgy adom át az új bérlőnek, mivel úgy gondolom, hogy ez a lakás alapvető működéséhez hozzátartozik.

Az ágy kérdéssel is megy még a huzavona, hogy mikor hozza az újat (meg eleve már le volt szakadva tehát nem mi tettük tönkre az első éjjel). Tegnap hosszasan taglalta nekem, hogy mennyire nehéz ágyat venni (?!?) de kimegy az IKEÁ-ba és hoz egyet. Eltelt 2 óra, visszajött, majd mondja, hogy 20 perc múlva hozzák az ágyat... na azóta is hozzák. Mondjuk lehet, hogy gyalog hozzák és még nem értek ide Stuttgartból.... :-)

Tegnap egész nap átjáróház volt, mert feltett valami molinókat az erkény korlátjára, aminek eredményeképpen olyan lett a teraszunk, mint egy játszótér (nesze neked igénytelenség, jobb volt nélküle) és hozott virágokat! O.o Kár, hogy nem kérdezett meg, mert sajnos "növénygyilkos" vagyok. :-( Mármint nem direkt, csak elfelejtem meglocsolni őket és ezt nehezen tolerálják. Összességében nem vágytam virágokra. Persze jól néznek ki meg minden, de hozhatott volna mondjuk muskátlit, ami jobban tűri a dolgokat és nincs velük sok gond és ami talán még engem is túlélt volna....

Estefelé aztán lejött a felettünk lakó "házmester" funkcióban lévő csajszi aki le is fényképezte a 3 törperózsát. Kicsit megijedtem, hogy ha nem ugyanannyi levele és virága lesz mikor kiköltözünk, akkor azt is elszámolja a tulaj? Na ez majd kiderül. 

Fél évre elszakadtunk otthonról. Nehéz volt hátrahagyni az eddigi mindennapokat, de valamennyire izgatottan vártam a változást, az új környezetet. Durván 12 óra autókázás után megérkeztünk Leonbergbe. A lakást könnyen megtaláltuk és kiderült, hogy egy majd' 500 éves középkori, amolyan tipikus ónémet, gerendás házban fogunk fél évet eltölteni. :-)

A csomagok felhordása után gyors terepszemlét tartottam. Aki ismer az tudja, hogy az otthoni konyhám az átlagosnál felszereltebb, ezért ez volt az első, amit meglestem és ekkor jött az első "pofon":

• a legnagyobb lábas kb 2 literes és ebből is egy db van
• a legélesebb és legnagyobb kés kb 5 cm-es
• vágódeszka nincs
• pohár nincs, ellenben van 6 darab söröskorsó

'sóhaj'

Mosogatógép, szagelszívó nincs. (Persze ezek extráknak mondhatóak, és lehet élni nélkülük, de amennyibe kerül havonta a lakás bérlete, abba igazán belefért volna...)

DE! 2 hűtőszekrény is van! :-) Leglább a hűtéssel nem lesz gond és ha beköszönt a meleg (egyenlőre nem úgy néz ki a helyzet, tegnap pl 12 fok volt), akkor lesz hol hűteni a vizet és nem kell sakkozni, mint otthon! Annyira azért nem rossz a helyzet, van tányér, bögre, evőeszköz., Jó akkor gyorsan menjünk el még vásárolni (ahogyan március óta nálunk sincs nyitva semmi vasárnap, így itt sem). Elszaladtunk egy gyors bevásárlásra, még szerencsére van olyan bolt. ami este 11-ig nyitva volt..

Éjjeli meglepetésként ért, hogy valamikor éjfél tájban leszakadt aladtunk az ágy! Még mielőtt bárkinek is beindulna a fantáziája, drága barátnőmet idézve nem "örömködtünk" csak aludni próbáltunk. Kihordtuk a nappaliba a matracokat és ott aludtunk tovább. 

Tapasztalataim röviden az első hét után:

• Olsóbb a töröknél/vietnáminál enni, mint bevásárolni a vacsihoz
• a svábok tényleg iszonyúan spórolósak (ezt majd kifejtem egy következő bejegyzésben)
• a németek nem tudnak kávét főzni
• a 100%-os narancslé kb asványvíz árban van
• darabos túrót ne keress, mert nincs (csak natúr túrókrém van)
• tejföl van (!)
• sima lisztből van vagy 6-8 féle (nem márka, hanem típus) és más a száma, mint otthon, ezért a számok megfejtése még várat magára
• kb 800 Ft egy kiló alma :-(
• a banán a legolcsóbb gyümölcs (jelenleg)
• a plázában a (ghánai) wc-s "nénik" igen barátságosak, kommunikatívak, kifejezetten jófejek :-)